?

Log in

No account? Create an account
  | 0 - 2 |  
i_hate_to_read [userpic]

(no subject)

August 18th, 2011 (11:00 am)
indifferent

current location: family
current mood: indifferent

   Részben anyum tanácsára, részben pedig keblenc szobatársam KRESZ-vizsgára való felkészülését segítendő, nem hoztam haza a gyönyörű Laptopot legutóbbi budapesti utamról, azon az elven, hogy itthon is van gép, tehát a szórakozás ettől még nem csappan. Nem is csappant, hanem egyenesen nullára teleportálódott, lévén, hogy az itteni gép egyetlen, agyat nem igénylő szórakozáshoz sem eléggé fejlett, a lassú Nettől kezdve a kodekek és feltelepített játékok hiányáig. Szóval az elmúlt két hétben a blog címét meghazudtoló mennyiségű betűt olvastam el a sanyarú unalomban; elkezdtem többek között a Gyűrűk urát angolul, Samuel Beckett filozófiáját szintén, Fable-lel fűszerezve mindezt, a reggeli szájízemtől függően. Többnyire amolyan semmit sem mondó, alig emlékezett, zagyván semleges álmokból ébresztett az óramű-pontos (8-óra 7 perc) Anyatermészet, néha madarak kedvét heccelve trillázóra, máskor heveny gyomnövesztéssel késztetve a szomszédot azonnali fűnyrásra, tehát a Gyűrűk urában haladtam a legnagyobbat. Fable a délutánokon hozta be a lemaradást. Esténként pedig anyuval vagdostuk, főztük, daráltuk, újrafőztük és palackoztuk a tanyán dögivel termő paradicsomokat, amelyeket a hétvégi kiruccanásaink akalmával gyűjtöttünk össze. 
   Aztán hétfőn végre megint ürügyem támadt felutazni az albérletbe, mégpedig az, hogy meglátogatom a múzeum könyvtárát a szakdolgozatom ügyében, ám előbb telefonálnom illenék, mert kinyitni csak kifejezetten az én kedvemért hajlandók, ez már a múltkori látogatásomkor kiderült. Hát megvolt a döghosszú út és a könnyes viszontlátás Laptoppal (meg persze Zsolttal is), nagyokat Wacraftoztam, keveset ettem, aztán idővel betelefonáltam a könyvtárba, ahol azt kérték, hogy jövő héten telefonáljak ismét. 
   A hirtelen támadott szabadidőmben turkálni mentem a Lehel utca sarkára, aztán a WestEndbe is, de ott hiába találtam szép ruhákat, ha túl drágák voltak. Sebaj, bevásároltam helyette a Rossmannban, mert olvasataim szerint ettől a másikfajta fésűtől kevesebb hajam hullik és szakadozik össze a fésülködés folyamán. Ugyanis mostanában a szobák, mosdókagylók és a karjaim is folyton tele vannak az én méteres hajammal, ami enélkül sem túl életdús, úgyhogy elviselném, ha abbahagyná a kevesbülést. És nem, nem vágatom le. Majd ha szakítok Ivannal (aki az előző bejegyzés után hamarost kedvesemül vette magát), akkor majd lesz valami rövid, vad frizum vigaszul. 
   Szóval így telt a másnapom meg annak a holnapja, amikor is hazautaztam, ötletesen csak a tabletet hozva magammal, hogy ha játszani nem is, legalább firkalászni tudjak a képernyősugárban. S ma reggel érte el elmém a világ, hogy a telepítőlemez nélkül hiába dugom be ebbe a gépbe az eszközt, mert nem fog működni. De nem baj, mert Zsolt kölcsönzött nekem egy új könyvet, így már négyféléből válogathatok semmittevés ellen. Mert a szakdolgozat összeállítgatása nem opció, de nem ám.

i_hate_to_read [userpic]

Ez is meglett

May 20th, 2011 (11:39 am)
relieved

current location: family
current mood: relieved

   Hiányzott a váltás, az életben pedig az egyetem elhúzódása miatt egyelőre késlekedik a tiszta lap, hát blog lett belőle. Pedig az áldásos-lelkes elsőéves-kor sem ettől, sem mástól nem jön vissza- 
   Így elsőízben csak annyit gondoltam elpanaszolni a légnek, hogy ma két autó is majdnem fölém tolatott, midőn bicikliháton ért a délelőtt a nagyvilágban, a háromgyermekes tanítványom otthona helyett, ugyanis amikor fogmosás és fésülködés között felhívtam, hogy amúgy mellékesen ugye lesz-e ma óra, merthogy megyek, akkor bocsánatot kért, hogy elfelejtett szólni a nagy drukkban, de ő biza ma vizsgázik, úgyhogy nem ér rá. Hát kénytelen voltam másra fecsérelni tettvágyamat, úgymint csat- és banánvásárlás, valamint eltévedős sétabiciklizés a városban, a patak bámulása, miegyéb. Pedig milyen csinos voltam, negyed órával korábban keltem, hogy épesen feltehessem a hajam meg vasalt ruhám legyen.
   S jelentkeztem egy Netes munkára, amit riceruka ajánlott szeretettel, s amelyben meg kellett nevezni öt témakört, mindegyit maximum két szóban ("pl. diákmunka, külföldi munka"), amiről szívesen írnék cikkeket, már ha akad kapcsolódó kérés valaha. No, emlékeim szerint a következőket írtam be: japán kultúra, kínai vallások, rovarkulinária (utóbbi hülyén hangzik, de nem lehet két szóban leírni), és a másik kettőre nem emlékszem, de abban sem volt sokkal több trendiség. S aztán öt napja érkezett vissza egy mail, miszerint túljelentkezés révén válogatás következend, avagy írjak egy-egy 650 szavas, érdeklődéskeltő cikket az alábbi témákban: diákmunka, külföldi munka, fogyókúra. Fú de rühellem most érte azt a Zsolt nevű emberlényt, pedig tegnap hazafelé a vonaton még ki is köhögtem pár sort a diákmunkáról, de mivel inkább ironikus, mint figyelemfelkeltő hangnemben íródott, annyiban maradt. Ma is háromszor nekiálltam, de nem és nem bír gondolatot teremteni bennem sem gyümölcs-, főzelék- és csokinapos diéta, sem a "miként nyaljunk a főnöknek, hogy nyelvtudásunk külföldi kereseti lehetőséggel honoráltasson" témakör. Pedig ha ezen átesnék és netalántán beválogatnának, akár még a saját témáimban is kaphatnék felkéréseket! Dehogy kaphatnék, akar a franc olyan gyakorlatiatlan témákról olvasni. Ez vigasztaljon, valamint hogy a beválogatás is eleve esélytelen. Téma lezárva. 
   A tegnap este óta tartó érzeményeim szerint két dolgot szeretnék kisöprinteni az életemből: az egyik a Warcraft, ami - Tina szókincsével élve - szívószálon át lassan kiszürcsöli a maradék agyamat is, a másik pedig (mint mindig) Ivan, de legalábbis az iránta táplált kistinis lélekrágások. Felnövök-e valaha is, vagy ami vagyok, az egy embertípus? Mert gyakran megesik, hogy egy-egy társadalmi lúzerben magamra vélek ismerni, akiből aztán vagy tanulok, vagy csak az önértékelésem löttyed még alább.

   650 szó a francokat, ez eddig 370-nél tart, és mégsem fogja a kutya sem végigolvasni.

  | 0 - 2 |